Aki előadást fotóz, az félszemmel az objektíven keresztül a darabnak csak a töredékét látja. Ezért sokszor megnézem fényképezőgép nélkül is a darabot. Többször rajtakapta magam, hogy olyankor is lenyomom a nem létező exponáló gombot. S míg a fotós félszemmel nézi az előadást, addig az írástudó először két szemmel szétnéz, hogy információkat szerezzen. Átadja magát az eseményeknek, de tevőlegesen nem vesz részt azokban. Amikor rendelkezik kellő tudással és alázattal, onnantól kezdve két szemmel befelé néz. Befelé, hogy ne befolyásolja semmi a papírra vetett gondolatait. Befelé, hogy önmagát adja. Befelé, hogy megmutassa, mi lakozik benne. Egyik mesterség sem űzhető a másik látásmódjával. Ezért sosem törekszem, hogy fotográfusként írjak és arra sem, hogy íróként fotografáljak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése